életcél.

és eltelt egy újabb MondoCon, ahol ismét a barátommal és egy rakat ismerősömmel voltam. Nagyszerű élmény, kár kihagyni :D Köszönöm a napot az öcséimnek :DDD

MondoCon

De most nem tartok conbeszámolót xD A lényeg, hogy ismét sikerült együttöltenünk 3 napot Krisztiánnal, így újra fellángolt bennem az életcél... Minél jobban tanulni és felkerülni egy budapesti egyetemre. Aztán majd meglátjuk..:D

Ígyhát újra nekifogtam a japánnak. Jobb esetben lesz egy nyelvvizsgám belőle...Legalább már egy angol nyelvvizsgám van.

Ismét nem lett olyan hosszú post. Majd egyszer xD~

Nyahhoi

végre nyár van..igaz eddig alig voltam itthon, vagy ha itthon voltam, csomó dolgom volt..megjártam egy animetábort, így újra indul nálam az animedömping, sok-sok anime van a megnézendők listáján *w* csinálom továbbá az original cosplayem. ami remélhetőleg elkészül július 21-ig. ezenkívül annyira semmi különös nem történt velem. lelkileg igyekszem stabil és erős maradni, illetve másoknak segíteni. 

majd lesz egy nagyobb cikkem.

see you soon. *w*

nyahhoi *w~

Acchi Kocchi

romokban

kicsikorom óta hiszek abban, hogy mindenki tehetséges valamiben... a családom is így gondolja. mint kiderült, én semmiben sem vagyok jó...

általános iskolában azt gondoltam, jó vagyok matekból...a gimnáziumi tanárom cáfolta. épp a hármasért küzdök foggal-körömmel.

aztán azt hittem, jó vagyok rajzban. nem-nem, csak egy átlagos rajzoló vagyok.

azt hittem, jól tudok fotózni. 100 képemből 1, ha sikerül. és különben sincs se gépem, se szerkesztőprogramom.

aztán 7 éve azt hiszem, hogy jó vagyok infóból. és most sikerült az egyik leggyengébb infóérettségit produkálnom.

tehát én semmiben sem vagyok tehetséges, sem jó...

nem maradt miben hinnem.

down, down, down

mostanában egyre több a mélypont. nyilván ezt senki sem látja, mert nem akarom, hogy lássa. boldognak kéne lennem. hiszen nemsoká egy álmom teljesülhet. és nemrég hatalmas boldogságot és szeretetet kaptam. de mindig jön valami apró-cseprő dolog, ami miatt rám ül a szomorúság és a mélabú. pedig olykor nem is olyan tragikusak.

de ilyenkor mindig felteszem azt a kérdést: miért nem vagyok boldog? és mindig a hibáimhoz jutok el. aztán ahhoz, hogy ha változtatható sem tudom kijavítani. olyan gyenge és esendő vagyok.

néha jobb lenne meghalni. egyedül, csöndesen, a világ elől elzárva... csak én, a lelkem, az elmém és a testem...

csak én...

by yuuki.

deviantart.

hullámvasút.

mostanában egy hullámvasút az életem-hol fent, hol lent. hol nagyon boldog vagyok, hol lelkem sötétjében találom magam...kiismerhetetlen vagyok magam számára. olyanokon kezdek el sírni, amin régen nem hatódtam meg-egy szomorú nyávogás a macskától és már potyognak a könnyeim.
néha legszívesebben meghalnék, csakhogy ne kelljen fájdalmat éreznem...talán jobb is lenne.

de az élet nem áll meg, soha, "menni kell tovább, akkor is, ha már fáj..."

mosolyogj és senki nem jön rá, hogy te nem mosolyországban élsz a vattacukorhegy tetején, hanem valahol a mélyben, a kétségbeesés és a mélabú közti apró síkságon.

"mi csak állunk és nézünk, és mosolyra görbül a szánk...

...talán elhisszük, hogy jó ez így és a plafon se szakad ránk.

néha annyira fáradt vagyok hogy hidegen hagy már minden...

...lassan azt sem tudom eldönteni, kinek is kéne higgyek."

the Grenma -  Csak állunk, és nézünk

1 nap.

Egy nap..egyetlen egy nap...megint csak ennyi jutott az élettől. De nem baj, végre azzal lehettem, akit annyira szeretek... Annyi minden mást tudtam volna még mondani neki, de valahogy nem jött ki a számon mind... De talán nem is baj, úgyis kiolvasta a szememből. Amikor mások őrültnek tartanak, hogy ilyen hosszú kapcsolatom van..hát csak mosolygok és boldog vagyok. 

Szeretlek. <3

U.i.: megint nem túl nagy filozófiai mélységű ez a poszt...de majd máskor. xD

Március 15.

Emlék minden magyarnak, aki vérét és életét áldozta a hazáért. Ahogy a tábornokokért, úgy az egyszerű emberekért. Köszönet nekik.

Himnusz

degeneráció

Érdekes társadalom. A mai modern szülők...túl lusták, talán túl elfoglaltak. Kifogásokat keresnek. Nem olvasnak tündérmeséket, mert túl erőszakosak...hisz a Hófehérkében megmérgezik Hófehérkét, a Hamupipőkében dolgoztatják a mostohaleányt és a Csipkerózsikában a gonosz tündér...nem énekelnek népdalokat, mert a Gólya, gólya gilice erőszakos, mert vérzik a gólya lába, a Bújj, bújj zöldágban meg szexuális motívumok vannak. Szegény gyerekek "nem is tudják, mit énekelnek" (RTL Klub, XXI. század reklám). 

Húúha, én ezeket mind olvastam és énekeltem, és nahát, nem vagyok aberrált állat :) annyira féltik már minden sz*rtól a gyerekeket, helyette inkább Valóvilágot és ilyesmiket néznek...

érthetetlen.

life sucks.

Hello Valentin-nap. Először is köszönöm a két ajándékot Linának és Kreesnek *///* <3

Másodszor. Ráébredtem végleg, hogy milyen kis naiv vagyok. Anyukám így fogalmazott: "az áldott jó természeted miatt. Te mindig másért rohansz, önmagad sose volt fontos. Amíg nem vagy fontos magadnak, másnak se leszel." És milyen igaz...Nekem sose volt fontos, hogy én jól legyek, nekem jó legyen... előbb más. Majd aztán én.

De lehet ez megváltozik. 

Csak egy dolgot szeretnék: megbecsülést.

~

hmm.~

Rég nem írtam. De nem is tudom, mit írjak. Nincs is időm. Alkotói válságban vagyok OAO.

Pedig sokminden történt velem. Több csalódás, mint öröm. Ha majd egyszer nagy leszek és erős, leírom őket, hátha valakit érdekel.

Egyébiránt sok újévi fogadalmam volt. Majd talán esetleg egyszer leírom őket ide is.xD Így a bejegyzések végén elrejtve.

1. Napi 4 óra tanulás. Minden nap.

u.i.: lájkolnátok a képem? hátha nyerünk.xD
lájkot.*///*

dilemma

egy ideje azon gondolkodom, mi legyek, ha nagy leszek.

Jelen helyzetállapotok szerint nagyon úgy tűnik, nem tudok egyetemre menni. Hiszen nem vagyok jó tanuló, nem tudok teljesíteni, alulmúlom az átlagot (a tavalyit, sőt az egész általános iskolást is.). Államilag finanszírozott kilőve. Nem tudom, mit akarok dolgozni. Hiszen vagy jól érzem magam munka közben, vagy sok pénzt keresek. 

De nem megy. Nem tudom mit akarok, nem tudok lelkesedni, nem látom értelmét az életnek.

Néha egyszerűbb lenne eltűnni.