mostanában egyre több a mélypont. nyilván ezt senki sem látja, mert nem akarom, hogy lássa. boldognak kéne lennem. hiszen nemsoká egy álmom teljesülhet. és nemrég hatalmas boldogságot és szeretetet kaptam. de mindig jön valami apró-cseprő dolog, ami miatt rám ül a szomorúság és a mélabú. pedig olykor nem is olyan tragikusak.
de ilyenkor mindig felteszem azt a kérdést: miért nem vagyok boldog? és mindig a hibáimhoz jutok el. aztán ahhoz, hogy ha változtatható sem tudom kijavítani. olyan gyenge és esendő vagyok.
néha jobb lenne meghalni. egyedül, csöndesen, a világ elől elzárva... csak én, a lelkem, az elmém és a testem...
csak én...
by yuuki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése