néha legszívesebben meghalnék, csakhogy ne kelljen fájdalmat éreznem...talán jobb is lenne.
de az élet nem áll meg, soha, "menni kell tovább, akkor is, ha már fáj..."
mosolyogj és senki nem jön rá, hogy te nem mosolyországban élsz a vattacukorhegy tetején, hanem valahol a mélyben, a kétségbeesés és a mélabú közti apró síkságon.
"mi csak állunk és nézünk, és mosolyra görbül a szánk...
...talán elhisszük, hogy jó ez így és a plafon se szakad ránk.
néha annyira fáradt vagyok hogy hidegen hagy már minden...
...lassan azt sem tudom eldönteni, kinek is kéne higgyek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése